Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
Meghatódva olvastam, hogy egy-két bunkó beszóláson kívül, az emberek mennyire segítőkészek voltak és leírták tömören a lényeget!Annyira örülök neki, hogy egyre több videó feliratozva kerül fel a Facebookra is. Emellett jó látni, hogy a jelnyelvi tolmácsok sincsenek már „büntiben”, egy kis helyre sarokba szorítva, hanem nagyobb teret kapva, jól látható a jelnyelvi tolmácsolás a köztelevízióban. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan kell elképzelni a hallássérültek életét. Nehéz erre általános választ adni. Közepes/súlyos nagyothallóként nem ugyanazok a kihívásaim, mint a siket vagy hallásmaradványos társaimnál. Miután megbeszéljük, hogy nem jelnyelvvel kommunikálok és hallókészülékem van, megint mérföldkőhöz érkezünk. Ugyanis a legtöbb ember azt hiszi, hogy a hallókészülék és az implantátum (CI) olyan, mint a szemüveg: feltesszük és minden tökéletes. Sajnos akármennyire is fejlődik a technológia, nem hallunk így se mindent. Régebben egy brit jótékonysági szervezet, az ActionDeafness oldalán nagyon kifejező illusztrációkat találtam. Hallássérült barátnőm, Péteri Patrícia, aki egyébként grafikusnak tanul, elkészítette magyarul ezeket a szövegeket. Szóval hogyan NEM tud eljutni hozzánk az információ? #1 Ha egymás szavába vágnak az emberek
#2 Ha nem szemtől szembe beszélünk egymással
#3 Ha zárt szájjal beszélnek
#4 Ha nem tudunk szájról olvasni
Nekem mindegyik kép szívemből szól. Nektek is ismerős a helyzet?
Írta: Kajtár Dóri
A képekért köszönet Péteri Patríciának! :)