Blog

2020-ban az Ifjúsági Nagy Károly-díj magyarországi nyertese a „Here We Are” csoport lett, de a díjat sajnos csak idén, szeptember végén tudták átvenni. A csapat egyik oszlopos tagja, Papp Eszter mesélt a díjról, a kezdeményezésükről és a csapatukról. 

Idén 13. alkalommal hirdette meg az Európai Parlament az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díjat, melyet olyan fiatalok részére ítélnek oda, akik tevékenységükkel hozzájárultak az európai országokban élők közötti kölcsönös megértés javításához.

2021. Szeptember 30-án a Here We Are csoport vehette át a magyarországi nyertesnek szóló elismerést Katarina Barley-tól, az Európai Parlament alelnökétől a németországi Aacenben. A csoport az említett rangos kitüntetést a projekt nemzetközi jellegével vívta ki. 2017 óta ugyanis egy portugáliai csoporttal közösen dolgoznak ennek a célnak a megvalósítása érdekében.

Az Ifjúsági Nagy Károly-díjról

Az első fordulóban a legalább két európai parlamenti képviselőből és egy ifjúsági szervezet képviselőjéből álló nemzeti zsűri választotta ki a nemzeti győzteseket. A végső döntést (a 28 projekt közül a három legjobbról) az Európai Parlament elnöke, három európai parlamenti képviselő és az aacheni Nemzetközi Károly-díj Alapítvány négy képviselője hozta meg.

A COVID-19 járvány miatt az Európai Parlament és a Nemzetközi Nagy Károly-díj Alapítvány elhalasztotta az Ifjúsági Nagy Károly-díjért folyó versenyt és a május 19-re tervezett díjátadót.

A díjat 2008 óta minden évben olyan, 16 és 30 év közötti fiatal pályázóknak ítélik oda, akik már futó programjaikkal mintaként szolgálhatnak az Európában élő kortársaik számára az európai egyetértés és közös identitástudat előmozdításában.

A csapatnak egyébként nem ez az első díja, 2019-ben elnyerték az Eurodesk Awards szolidaritás díját, amelyről itt olvashattok bővebben.

Fotózás a díjakkal

A ’Here We Are’ projekt csapat tagjai a Motiváció alapítványnál (ahol a csapat a megbeszéléseinek egy részét tartotta az elmúlt években) közösen befotózták a két rangos díjat.

A fenti képen látható a 2019-es Erurodesk Awards szolidaritás díj és a frissen haza hozott Nagy Károly-díj.

A csapat számára mindez hatalmas elismerés.

Mindannyian nagyon örültünk ezeknek a díjaknak, mert ez megerősít minket abban, hogy szükség van ehhez hasonló szemléletformáló projektekre.

A csapat tagjai több hasonló projektben részt vesznek, ezek közül az egyik az Együttható Egyesülettel újabb közös projekt, amely Képességrobbanás néven fut, ennek a projektnek a fókuszában az írásban való önkifejezés akadályainak leküzdése áll.

Reméljük, hogy másokat is tudunk inspirálni arra, hogy tegyenek önmagukért és rávilágítsanak a társadalmi befogadás, és együttműködés szükségességére.

Legújabb kihívás a csapat számára, hogy zárórendezvényükhöz keresnek egy kulturális jellegű minden szempontból akadálymentesített helyet. Ez a keresgélés számukra egy kicsit olyan, mintha egy szénakazalban keresgélnének egy tűt. A legtöbb helyről sajnos nem mondható el, hogy minden szempontnak megfelelően akadálymentesített. Sokszor az infokommunikációs akadálymentesítés is problémát okoz a csapat számára. Kitaláljátok-e, hogy miért? A Here We Are csapatnak kezdetek óta van hallókészüléket viselő tagja Papp Eszter személyében. Ennek köszönhetően a Képességrobbanás projekthez több sorstársa is tudott csatlakozni.

Röviden a Here We Are csoportról

A „Here We Are” egy transznacionális ifjúsági kezdeményezés, amely magyar és portugál fiatalokat köt össze. A fiatalokból álló csoport 2017 óta elsősorban kreatív eszközökkel igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a társadalom nem homogén. Szeretnék megmutatni, hogy a különböző igényekkel és képességgel rendelkező emberek jelenléte a társadalomban nem hátrány. Sokszor inkább előny a megfelelő együttműködési keretek kialakítása mellett. Céljuk, hogy egy egyenlőbb feltételek mellett működő szolidárisabb társadalmi hozzáférés alakuljon ki az élet olyan területin is, ahol jelenleg akadályokba ütköznek. Ennek érdekében többek között szabadulószobai akcióval, alternatív divatbemutatóval, kreatív iskolai és tanodai programokkal igyekeznek párbeszédet kezdeményezni.

A csoport közösségi média oldalát itt követhetitek:

A Here We Are csoporttal végzett munka nehézségei  Eszter szemszögéből 

Sokszor a legnagyobb nehézséget az infokommunikációs akadálymentesítés kivitelezése okozza. Ennek az akadálynak az elhárításával sikerült több sorstársat is bevonni a Képességrobbanás projektbe.

Rólam tudni kell, hogy nem hallok jól hallókészülékkel sem, ezért szükségem van írótolmácsolásra. Ami még nehézséget okoz számomra, hogy a csoport nagy részének artikulációját nagyon nehéz leolvasni szájról, ezért erre sem tudok támaszkodni.

Ez a kommunikációs kihívás kezdetektől jelen van és nehezíti a projekt munkát. Még is úgy gondolom, hogy érdemes volt kitartani a projektben a kommunikációs nehézségek ellenére, mert rengeteget fejlődtem többek között a csoportnak köszönhetően. Az együttműködési módok kitalálása sok időt elvett az elején, de most már sokkal gördülékenyebben tudunk összedolgozni. Találtunk olyan kommunikációs csatornákat, amelyeket jól tudunk használni, az egyik ilyen csatorna az írott kommunikáció, amelyben teljesen otthonosan mozgok.

Sokat köszönhetünk az kezdetektől fogva minket támogató egyesületi háttérnek, olyan feladatokban is kipróbálhattuk magunkat, amelyeket szerintem máshol biztosan nem bíztak volna ránk. Rengeteg helyre kiutaztam egyénileg az Együttható Egyesülettel, ezek mind képzési programok voltak, ami nagyon nehéz volt, hogy ezek angolul voltak (jelenleg  alapszinten van a nyelvtudásom, ezért extrém kommunikációs kihívásnak éltem meg ezeket a képzéseket. Mégis ezeknek köszönhetően jutottam el oda, hogy szükségem van az angol nyelvtudásra és szeretnék belőle nyelvvizsgát tenni.  Ami megdöbbentett a projekt során, hogy ha a csapattal szeretnék találkozni, akkor sokszor nehézséget okoz a megfelelő akadálymentes helyszín megtalálása. Az önálló élet kihívásait is itt ismertem meg, hogy akiknek a mozgásuk okoz kihívást a mindennapokban azoknak milyen nehéz személyi segítőhöz jutni, milyen sok szervezést igényel a mindennapi élet. Azóta sokkal jobban oda figyelek arra, hogy saját magam számára is megteremtsem az akadálymentes infokommunikációs közeget írótolmácsolást vállaló személyek segítségével.

Az Együttható Egyesületről

A Here We Are csapatot a megalakulása óta az Együttható Egyesület (melynek vezetője Szentpétery Elemér) támogatja, Erasmus+ pályázatokban való részvétel lehetőségének biztosításával. Számos helyre eljuthatott a csapat együtt vagy pedig a csapat egy-egy tagja vehetett részt nemzetközi képzésben és különböző projektekben. Ezért szeretnénk nektek bemutatni őket.

Az Együttható Közösségépítő Egyesület egy civil, független szervezet, mely 2010 óta végez ifjúságsegítést, ifjúsági munkát a 10-30 év közötti korosztály megszólításával. Programjaik oktatást kiegészítő, kompetenciafejlesztő egyéni és csoportfoglalkozások helyi és nemzetközi szinten. Budapest IV. kerületében az ifjúsági információs iroda, Gyöngyösön a Hatáspont Tanoda fenntartója. 2017 és 2019 években az Eurodesk Awards nyertese szolidaritási projektek kategóriában (Az utóbbi 2019. évi díjat a Here We Are csapattal közösen végzett munkájával nyerte el), 2020-ban nemzetközi képzési programját a Tempus Közalapítvány Nívódíjjal ismerte el.

Az egyesület számára kiemelten fontos terület a társadalmi befogadás, a társadalmi szolidaritás ezen értékeket szem előtt tartva nyújtja ingyenes szolgáltatásait és igyekszik azokat minél szélesebb körben hozzáférhetővé tenni.

A szolgáltatások mellett az egyesület képzési programokat és kutatásokat valósít meg társadalmi befogadás témájában. A kutatások lebonyolítása során igyekszik bevonni az érintetteket a kutatás folyamatába is.

Ha szeretnél többet olvasni az egyesületről, akkor látogasd meg a közösségi média oldalaikat:

facebook: https://www.facebook.com/EgyuttHato

instagram: https://www.instagram.com/egyutthato/

youtube csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCe6Y7TVw861zoQSlymOWrDg

Sokan úgy gondolják, hogy a jelnyelv a siketek anyanyelve, és majd valamikor egyszer ők is meg szeretnék tanulni, ha lesz rá idejük.  Ha úgy adódik, az utcán, munkahelyükön…stb. tudjanak segíteni egy siket embernek.  De amúgy, nincs rá szükségük és amúgy se ismernek senkit, aki jelel.

Akik régóta olvassátok a bejegyzéseimet, tudjátok, hogy én is integráltan nőttem fel, nem voltak hallássérült ismerőseim, se siketek, se nagyothallók. Ezért gyerekkoromban sosem merült fel bennem, hogy jelnyelvet tanuljak. Azonban, mióta a SINOSZ közösségének tagja lettem, összebarátkoztam siketekkel is, így már megvolt bennem a vágy, hogy tudjak velük kommunikálni jelnyelven. Őszintén, volt bennem egy kis félsz, hogy nehezen menne a megtanulása, és ott volt az is, hogy nem volt időm beiratkozni tanfolyamra.

Néhány éve összeszedtem nektek, milyen módszerekkel próbálkoztam elsajátítani egy-egy jelet, addig is, amíg nem jártam tanfolyamra. Ha kíváncsiak vagytok, akkor itt el tudjátok elolvasni. 

Jelenleg gyógypedagógiát tanulok az egyetemen, így szeptembertől tanórák keretein belül elkezdtem tanulni a jelnyelvet. Hurrá!!!

Nem mondom, hogy könnyű, de sokszor nagyon közelinek érzem magamhoz. Olyan érzés, mintha valahol mélyen a részem lenne, már ismerném ezt a nyelvet.

Na de mit meséltek a többiek?

Nagyon megleptek az érzéseim, és kíváncsi voltam, vajon mit gondolnak a barátaim. Nekik is a hangzó nyelv az anyanyelvük, hallássegítő eszközöket hordanak, ki hallókészüléket, ki cochleáris implantátumot. Hasonlóan integráltan tanultak, dolgoznak és nagyothalló identitásúak.

Fanni a COVID helyzetet emelte ki. Ebben a helyzetben a szájról olvasás sokszor nem lehetséges, így a jelnyelv lehetőség lehet a kommunikációs szakadék áthidalására. Illetve szerinte a jelnyelv kapcsolódik hozzánk. Nem biológialag, de egy részünk valamennyire nekünk is „siket”. Ezt nagyon jól szemléltette, egy példát hozott rá.

Valakinek az apukája francia és akkor a francia nyelvet szeretné megtanulni, mert kötődik az édesapjához.

Fanni augusztusban kezdte el a tanfolyamot, az identitásának egy részeként fogja fel, másrészt a járványhelyzetben a jelnyelv számára egy mentőöv.

Barbi anno azért kezdett el jelnyelvet tanulni, mert érdekelte, illetve ha tovább romlik a hallása, akkor se maradjon eszköztár nélkül.

Nagyon élvezte, hogy kedves, pozitív szemléletű oktatóktól tanulhatta a jelnyelvet, akik maguk, a hétköznapok során aktív jelnyelvhasználók. Azért ajánlja másoknak is a jelnyelv tanulását, mert ezen keresztül új kultúrákat, új embereket lehet megismerni. Mint minden idegen nyelv, a jelnyelv is plusz lehetőséget rejt magában. Itthon is van lehetőségünk elkezdeni tanulni, majd kamatoztatni. És az sem utolsó szempont, hogy a magyar jelnyelvből lesz lehetőség a jövőben nyelvvizsgát is tenni, ami a hallássérült fiatalok számára nagy segítség lesz a diploma megszerzésére.

Eszter a magyar nyelv írott formáját tartja az anyanyelvének. Az írott magyartól a jelnyelvhez vezető út nem volt teljesen egyenletes. Lelkesen elkezdte tanulni, majd abba hagyta, majd végül az egyetemi oktatásra és egyéb eseményekre elkezdett jelnyelvi tolmácsokat hívni. Azt mondja számára megkönnyebbülés volt, mert mindent értett. Tolmácsaival lassan 5. éve működnek együtt. Nagyon örült a jelnyelv akkreditációjának, de fél attól is, hogy nem tud időben nyelvvizsgát tenni belőle, ezért a doktori nyelvvizsga bemenetet végül angolból kell teljesítenie, de esetleg a doktori kimeneten már második nyelvként eltudja fogadtatni a jelnyelvet. Emellett sok emberrel ismerkedhetett meg a jelnyelv által.

Ha megjött a kedvetek, hogy nagyothallóként is tanuljatok jelnyelvet, akkor nézzetek szét a tanfolyamok között.

És ha még nem láttátok a SINOSZ közreműködésével készült társadalmi célú reklámfilmet, amelyik pont arról szól, hogy a halló emberek miért kezdtek el jelnyelvet tanulni, akkor itt mindenképp nézzétek meg, megéri!

Kajtár Dóri

A kiemelt kép forrása: forrás: pexels.com

99 éve alakult meg a Siketek Sportklubja, amelyre 2018 óta június 2-án, a Magyar Siketsport napján emlékezünk meg. Ez alkalomból beszélgettünk egy fiatal úszóval, Freund Balázzsal, aki integrált körülmények között nőtt fel, kisgyerekkora óta hallók között jár oktatási intézményekbe és sportegyesületekbe is. Jelenleg a Testnevelési Egyetem hallgatója, úszó edző szakon, nappali tagozaton. A 20 éves sportoló szerint az egyetem nagyon befogadó és rugalmas, a szaktársaival jó kapcsolatot ápol, ami megkönnyebbülést jelent számára.  A Kőér utcai Kőbánya SC egyesület egyetlen hallássérült úszója, de a nemzetközi versenyeken, mint Magyar Hallássérült Válogatott sportoló képviseli hazánkat. 

Mióta úszol? 

17 éve úszok, a mai napig is versenyszerűen. Egy héten tízszer van edzésem, reggel hajnalban és késő délután. 

Mennyire befolyásolja a hallásveszteséged a felkészülésedet, a versenyzésedet? 

Alapvetően a kommunikáció és a bizalom az edzőim és köztem nagyon felszínes, így legtöbb esetben csak magamra számíthatok. Ettől függetlenül keményen edzek, igyekszem fenntartani magamban a motivációt és szellemileg, fizikailag felkészülni a nemzetközi versenyekre.

A versenyeken rajtnál közepes szinten hallom a dudát, nagyon koncentrálok abban a pillanatban. Ez az egyetlen dolog, ami plusz erőfeszítéssel jár számomra.

Az edzők hogyan tudják támogatni a nagyothalló sportolókat? 

Az idők változnak és az emberek is generációról generációra. A világ egyre jobban megértő és nyitott az elfogadásban a hátrányos helyzetű emberek felé is. Jelenleg, akik már 20-30 éve edzenek sportolókat, és hozzájuk kerül egy hallássérült gyermek, számukra újdonság és idegen az egész helyzet. Nem tudják hogyan kell kommunikálni ezekkel a gyerekekkel. Viszont a fiatal edzők ebben a korban  nőttek fel, ezért ők már jártasabbak ezen a  téren. Én azt tanácsolnám nekik, hogy amikor beszélni akarnának velük, akkor artikulálva és lassan beszéljenek egyenesen velük szemben.

A siketek és a nagyothallók érzékenyek, de nagyon lelkesek és kitartóak. Az edző személyiségétől is függ hogy a hallássérült sportoló és a közte lévő kapcsolat milyen úton halad. Azt gondolom, hogy ha már kimondjuk az esélyegyenlőséget, akkor etikailag és emberileg is álljunk hozzá. 

Úszó edzőként tanulsz. Milyen karriert képzelsz magadnak? 

Nem szeretem előre megmondani a jövőt, ilyen szempontból babonás vagyok, mert balszerencsét is hozhat. Mindenesetre nemes ügyért fogok dolgozni és meglátjuk majd mit hoz a jövő.

Van példaképed? 

Nem egy van, hanem több is. Vannak tulajdonságok és tettek, amelyek meghatározzák az emberek személyiségét, akiktől tanulhatnánk, mert példaértékű, amit tesznek vagy tettek. Úszó edzőként a példaképem Széchy Tamás, a filozófiája és a karizmája miatt; a kosarak világában Michael Jordan és Kobe Byrant a kitartásuk és a kemény küzdelmük miatt; a futball világában Lionel Messi az alázatossága és a szerénysége miatt; a Hollywoodi színészek közül pedig Keanu Reeves az arany szíve miatt. 

A koronavírus mennyire változtatta meg a felkészüléseteket? Maradtak el világversenyek? Számomra kedvező volt a koronavírus kezdeti időszaka, mert akkor májusban érettségiztem, rendesen fel tudtam készülni a tesztekre. A sportra nézve nem volt semmi probléma, éppen akkor nem lett volna semmilyen világverseny, amire elmehettünk volna. Csak annyiban történt változás, hogy a 2021-es májusi Siketlimpiát áttolták egy évvel későbbre 2022 májusra, amire éppen  készülök fel. 

Melyik verseny volt a legnagyobb élmény számodra? Melyik eredményre vagy a legbüszkébb? 

A 2017-es törökországi, Samsunban megrendezett Siketlimpia hatalmas élmény volt számomra. 2016-ig nem is tudtam, hogy létezik ilyen nagy világverseny a siketek részére. Egy új lehetőség volt az életemben, amit ki is használtam és az ottani elért eredményekre is nagyon büszke vagyok. Önmagamhoz képest a 400 méter vegyesen teljesítettem nagyon jól, 14. lettem a felnőtt mezőnyben 16 évesen. Emellett megismerhettem a siket sportolókat. Egy nagyon együttműködő és barátságos légkörbe kerültem. 

Milyen terveid vannak a sporttal?

Az úszás az életem részévé vált. Semmi nem tart örökké. Addig fogok úszni, amíg lelkileg és fizikailag képes leszek edzésekre járni nap mint nap. Ha eljön az idő a ,,sportkarrier” lezárására, akkor utána úszó edzőként szeretnék majd tevékenykedni. Nem fogok elszakadni a sporttól. Önmagában az uszodai légkörbe beleszerettem, mert megnyugvást és békét hoz a lelkembe. 

Van mottód?

Igen van. Ami nem öl meg, az megerősít!

Mit üzennél azoknak a nagyothallóknak, akik vacillálnak  azon, hogy sportoljanak? 

Azt üzenem nektek, hogy egészségmegőrzés szempontjából mindenképp mozogjatok rendszeresen bármilyen mozgásformával: futás, biciklizés, kosárlabdázás.

Viszont ha komolyan belevágtok egy sportba, akár versenyszerűen is, akkor kössétek fel a gatyátokat, mert egy jó hosszú, tartalmas és kemény hullámvasút szerű úton fogtok haladni.

Ahhoz hogy eredményesek legyetek sok türelem, kitartás, szorgalom és küzdelem kell. Egyik pillanatról a másikra nem történnek csodák, de a befektetett munka és energia megtérül, megérik a gyümölcs!

Szinte mindenki találkozott már TED előadással. De vajon hallássérültek is mernek nyilvános beszédet tartani? Igen! Hoztam nektek 7 bátor előadót, akik a hallássérülésükről, kihívásokról és megoldásokról meséltek.

Már 37 éve szervezték az első TED konferenciát. Egyszeri eseménynek indult, de egyre nagyobb igény lett rá. Napjainkra igen népszerűvé váltak ezek a 18 percnél rövidebb, de annál inspirálóbb beszédek. A konferenciákat a kaliforniai Montereyben tartották, az előadások témái a nevükhöz(Technology, Entertainment, Design – technológia, szórakoztatás, dizájn) kapcsolódtak. Azóta létrehozták a TEDx-et, amelyek -néhány feltétel betartásával- bárki által megszervezhető, önálló TED-események. Így a legkülönbözőbb témákkal ismerkedhet meg a hallgatóság.

(A videók feliratosak, automatikus fordításnál a magyar nyelvet is ki lehet választani.)

#1 ANGELA IRWIN – Amit a hallásom elvesztése és visszaszerzése tanított az inklúzióról (What Losing My Hearing and Getting it Back Taught Me About Inclusion)

Angela Britton melletti tanyán nőtt fel Angliában. Amerikában szerezte meg a szociológia és pszichológia alapdiplomáját a Northern State University-n, a mestert pedig Denverben. Életvezetési tanácsadóként dolgozik, megalapította a Joyful Life Solutions. Jelenleg Dél-Franciaországban vezeti vállalkozását. Célja, hogy segítse azokat a nőket, akik elvesztették az önbizalmukat.

Hallását 7 évesen kezdte elveszíteni, ami 15 év alatt folyamatosan romlott. Egyszer látta anyukáját sírni, nagyon rosszul esett neki, mert nem akart csalódást okozni. 22 évesen műtötték meg, először a jobb, majd a bal fülére kapott cochleáris implantátumot.

Olyan érzés volt számára, mintha második esélyt kapott volna az életre.

Ha kíváncsi vagy milyen párhuzam lehet a hallásvesztés és a Kintsugi edények között, akkor mindenképp nézd meg.

#2 LINNAEA MALLETTE – Hallásvesztés CPR – A kapcsolat életben tartása (Hearing Loss CPR -Keeping the Connection Alive)

Linnaea jogosan kapta meg az „Oticon Focus on People” díjat, amelyet azok kapnak, akik szembeszállnak a nagyothalló sztereotípiákkal. Bár nyugdíjas, mégis nagyon aktív. Előadásokat tart, könyveket ír, fotózik,  blogot  vezet, és YouTube csatornája is van. Négy szenvedélye a hallássérülés, a nehézségek leküzdése, a nyilvános beszéd és a macskák.

Mit jelent a CPR? Milyen félreértésekbe keveredett a hallásvesztése miatt? Kiderül a 2017-ben tartott előadásából.

#3 RACHEL KOLB – Siketként a halló világban

Siketként született, 18 évig tanult beszélni. Most angol szakos és író szeretne lenni. Az új-mexikói lányt akcentusa miatt sokszor angol, ausztrál vagy skandináv származásúnak szokták hinni. Egyik fülében hallókészülékkel, másikban implantátummal, integráltan tanult. Szájról olvas és a jelnyelvet is használja. Nagyon szeret lovagolni, írni és olvasni. Egy csomó olyan dolog, amiről elsőre azt gondolják az emberek, hogy a hallássérülteknek nem megy…

Egyszer, amikor nem jelnyelvi tolmáccsal adott elő az osztályban, a tanára azt mondta, hogy soha többet nem kellene csoport előtt beszélnie, mert az nem fair a többiekkel szemben.

Szerencsére nem hallgatott rá, így kitartásának, bátorságának és a TedXStanfordnak köszönhetően hozzánk is eljuthatott az üzenete.

#4 HEATHER ARTINIAN – Nem a hallók vagy a siketek világa (Not the hearing or Deaf world)

Ismerős valahonnan a neve? Heather szerepelt az Oscar-díjra jelölt Hang és düh: kommunikációs háború című dokumentumfilmben. A film bemutatta a családjának a siket és halló tagjait, közben pedig azt a kérdést boncolgatta, hogy kapjon-e az 5 éves lány implantátumot. A film végére úgy dönt, hogy nem szeretne, de később, 10 évesen mégis bevállalja a műtétet. 2018-ban végzett a Harvardon, jogi diplomát szerezve, jelenleg ügyvédként dolgozik.

A 2013-as Ted-es előadásában többek között arről is mesél, hogyan él a siketek és a hallók világában, illetve, hogy létezik-e a két világot összekötő híd.

#5 STEPHEN O’KEEFE – Hogyan hallgassunk jobban – tippek egy siket sráctól

A hallássérült előadó, humorista két diplomát is szerzett, és Észak-Amerika első hallássérült ügyvédei közé tartozik.

Orvosai azt mondták, hogy soha nem fog tudni megtanulni, vannak beszédhibái, mégis nyert már stand-up comedy versenyen.

Szereti a kihívásokat és le akarta győzni a nyilvános beszédtől való félelmet.

Elég jól sikerült neki. Felesége nem ismer olyan embert, aki jobban hall, mint ő. Ebben a Ted X előadásban megtanítja a hallókat hallani. Életéről dokumentumfilm is készült. Ha jobban megismernéd, akkor ajánlom a blogját.

#6 REBEKA KNILL – Hogyan változott meg a siketek élete a technológiának köszönhetően? (How technology has changed what it’s like to be deaf?)

Rebeka író, üzleti tanácsadó és félig kiborg, a cochleáris implantátuma miatt. Hatéves korában kezdett írni az apja kézi írógépével. Hamar megszerette az elektronikát, mert hatékonyabban látta el a feladatokat. Első hallássegítő eszköze egy ébresztőóra volt, melynek működését Rebeka úgy írja le, hogy úgy rázza az ágyat, mintha egy forgalmas utca közepén ébredne fel, mielőtt egy Hummer elgázolja. A technológia iránti szeretete továbbra is tart. Jelenleg a siketségről és a technológiáról szóló könyvén dolgozik, amely egy valós bionikus világban játszódik.

 #7 CONNOR SULLIVAN – A hallás útja (A Journey of Hearing)

Hallássérüléssel született, fiatal felnőttkorára teljesen megsiketült, így implantátumot kapott. Audiológusnak tanul, az Oklahoma Egyetem doktorandusz hallgatóként. Kutatásokat végez és tudásával, saját tapasztalataival kiegészítve segít a sorstársainak. Érdemes megnézni a lelkes, optimista fiatal laza, de szakmai előadását.

Kajtár Dóri

A kiemelt kép forrása: www.unsplash.com