Ezt írtátok Ti! - Ezekkel a reakciókkal találkoztatok hallássérültként!

Nagyon bejött nektek az 5 tipikus reakció, amivel egy hallássérült találkozik az utcán című posztom, sokan kommenteltetek, és csak úgy ömlött belőletek a tapasztalat, és soroltátok a tipikusnál tipikusabb helyzeteket, amivel találkoztatok az utcán hallássérültként. Ezeket szedtem össze tőletek, hogy kerekebb legyen a kép!

Odett a válasz nélküli embereket nem kedveli.

Vannak a tipikus „ah hagyjuk” mondatok, amikor az orra alá mormog, odafordulsz, megkérdezed, hogy ne haragudj, mit mondtál? És inkább nem is mondja. Én ettől falra tudnék mászni!

Fanni rákontráz, ő egy szótól mászik falra ilyen helyzetben.

Amikor visszakérdezel, és azt mondja, hogy „semmi”…

Mária és Dóri szerint a hivatal dolgozóira is ráférne némi fejtágítás.

A kedvencem az üvegfal mögötti ügyintéző, aki, miután szólok, hogy nem hallok, feláll és nagy(!) betűkkel ír egy lapra…biztos ami biztos, el tudjam olvasni… Amikor az ügyintéző motyog, majd miután mertem háromszor visszakérdezni, üvöltve kérdezi, hogy tán’ süket maga??

Éva a bringásoktól tart. Jogosan.

A hátulról csengető, majd cifrán lekiabáló biciklisek…

Orsi repertoárja elég széles.

Én legtöbbször azzal a típussal találkozom, aki vagy bunkónak, vagy hülyének néz, amiért nem reagálok arra, amit mondott. A legcukibb esetek a távolsági buszozáskor történnek. Volt olyan sofőr, aki zavarában közvetlenül maga mögé ültetett a vakoknak és gyengénlátóknak fenntartott ülésre. Olyan is volt, aki hitetlenkedve nézte a tagságimat: „Ez tényleg a magáé?” Miért? Aki hallássérült, annak feltétlenül nyomorultul kellene kinéznie?

Erzsébetnek elég volt a fodrászáig mennie.

Történetem a fodrásznál : mivel a rövid frizurát szeretem, hajvágás előtt kiveszem a hallókámat, de ezt a fodrászom már tudja . Arra lettem figyelmes, hogy azt mondja (tükörben leolvastam a szájáról ), hogy ,,nem hallja.” Akkor történt, hogy egy hölgy vendég a háttérből ordítva szótagolva magyarázott nekem, ami számomra megalázó volt, mivel csak jóval később, amikor a készülék a fülemben volt, tudtam neki válaszolni, hogy: Bocs, tényleg siket vagyok, de nem fogyatékos!

Hiába, az élet tud produkálni fura sztorikat, de a lényeg az, hogy ezeket lazán kezeljük, mert megtehetjük. Ha pedig benned maradt egy tüske, egy sztori, ne hagyd, hogy szúrjon, írd meg nekem facebook üzenetben! A cikket írta: Puha Andrea