Az elveszett hallókészülék - Egyperces Sahin-Tóth Zoltán tollából

Egy napos hétköznapon gépkocsival érkeztem a városba. Célom a városi piac volt. Amikor kiszálltam a gépkocsiból, úgy éreztem túlöltözött lennék, ha magamon hagynám a pulóveremet, így levetettem és bedobtam az autó ülésére és indultam is a piacra. Útközben sétáltak el mellettem ismerősök is, összemosolyogtunk, intettünk egymásnak és mentünk a dolgunkra. Séta közben nem tűnt fel semmi különös. Az autóúton haladt a megszokott délutáni forgalom, nyüzsgött az élet. Egy figyelmetlen gyalogos miatt az egyik gépkocsi váratlan fékezésre kényszerült. Láttam a szituációt, de valahogy nem érzékeltem a fékezés zaját.

Ekkor tűnődtem el azon, hogy ma valamiért túlzottan csendes a város, csendes a piac.

Hirtelen odakaptam a fülemhez. A készülék! Biztosan az elem, gondoltam. De a készüléknek hűlt helye volt a fülemben. Végig szaladtam gondolatban, hogy mi volt az a pillanat, amit még biztosan hallottam és mi az, amit már nem. A gyors elemzés eredménye vissza kényszerített a gépkocsihoz. Aztán meg a gondolat gyötört „mi van, ha mégis séta közben esett ki a készülék a fülemből?” A gondolataim birkóztak bennem. Közben visszaérkeztem az autóhoz, nyitottam az ajtót, forgattam a pulóverem, többször is. Vallattam az üléshuzatot, a lábtartókat, de a készülék sehol. Aztán egy pillanatra bevillant, hogy esetleg a gépkocsi alatt van? Nekihasaltam és akkor a napsütésben megcsillant a készülékem oldala. Mi történt? Hogy történhetett? Szaporáztak gondolataim. Nem történhetett másként, minthogy a pulóverrel együtt levetettem a hallókészülékemet is. :) Sahin-Tóth Zoltán Borítókép: Pexels