Találkozás a csodatündérrel

Nemcsak veleszületett vagy gyerekkorban elvesztett hallássérülés létezik, hanem az élet bármely szakaszában el lehet veszíteni a hallást. Van, hogy ezek megelőzhetőek lennének. Zenehallgatás kisebb hangerőn, zajos munkahelyen fülvédő, füldugó használata. De van, hogy nem. Ilyen a háborús hősök története is. Ritkán esik szó a felnőttkori hallássérülésről. A személyes történetek pedig a kedvenceim! Nagyon köszönöm Sahin-Tóth Zoltánnak, hogy megosztotta velünk ezt a megható történetet.  Fogadjátok szeretettel! A mostani történet egy nagyon kedves bácsiról fog szólni, akivel a hallásproblémánk hozott össze. Az egyik alkalommal, ugyanazon az autóbuszon utaztunk Budapestre egy halláscentrumba. A bácsi nem Pista bácsi, most az Ő története következik. Zoltán: Kedves Pista bácsi, szeretném megkérdezni, hogy Ön gyermekként, hallássérüléssel született vagy netán valami sérülés okozta a halláskárosodást? Pista bácsi: Hallóként születtem, a sérülést felnőtt koromban szereztem. Egyébként a családomban sem emlékszem, hogy lett volna valaki is, akinek hallás problémája lett volna. Zoltán: Akkor most azt szeretném kérni, hogy legyen szíves megosztani a történetét valamennyiünkkel. Pista bácsi: A háború után vonultam be katonának, hivatásos gépkocsivezető voltam. Sofőrként is szolgáltam. Leszerelés után csak néhány évig dolgozhattam nyugodtan, mert jött a forradalom és újra besoroztak. Szintén gépkocsira kerültem. Az egyik alkalommal azt a feladatot kaptuk, hogy szállítsunk muníciót az egyik közeli városba.

Útközben aztán tűzvonalba keveredtünk – romboló akna – találatot kaptunk. Ami a teherautó mellett robbant – utána nem sok mindenre emlékszem – csak amikor egy kórházban – ébresztgettek és hogy furcsa csend volt.

Zoltán: Gondolom légnyomás érte a dobhártyáit… Pista bácsi: Nem csak hogy légnyomás érte, hanem az egyik fülemben a hallócsont is eltörött. Az egyik fülemet még műtéttel meg lehetett menteni, de a másikon végleg oda lett a hallásom. Zoltán: Kérem, folytassa, hogyan sikerült leszerelés után újra munkába állnia? Dolgozhatott sofőrként, főleg hogy előtte hivatásos volt? Egyáltalán mihez tudott kezdeni a megváltozott helyzettel? Pista bácsi: Nem volt egyszerű a történet. Természetesen sofőrként – hivatásosként meg főleg nem – tovább nem alkalmazhattak, így új munkát, új munkahelyet kellett szereznem. Zoltán: A család, az emberek, a munkatársak hogyan viselkedtek Önnel? Pista bácsi: Na ez sem tündérmese… A gyerekek, a feleségem is hamar elvesztették a türelmüket, amikor hangosabban kellett beszélni velem, vagy amikor folyton vissza-vissza kérdeztem. Az emberek pedig sokszor még csúfoltak is… na, megjött a „süket Pista” így, ahogy helytelenül szokták mondani…higgye el nem volt egyszerű. Zoltán: Tökéletesen megértem, mindezen én is átestem, hasonló keserű tapasztalatokkal. Meséljen tovább Pista bácsi, aztán hogyan sikerült a fülműtét? Pista bácsi: Az orvosaim szerint kiválóan, de sajnos nem igazán hallottam utána sem. Kínlódtam az értéssel, kínlódtam az egész helyzettel…míg nem az egyik szomszédom az unokáim és természetesen a feleségem unszolására, be nem adtam a derekamat és elmentem az orvoshoz, ahol csináltattak számomra „hallókát”, vagy hogy a csudába is hívják. Na… hát azt! Zoltán: Ugye utána aztán…minden megváltozott? Pista bácsi: Csak sorjában mindent. Először úgy – egy hétig -csodálatosan működött, de utána sípolt, berregett, ha egyáltalán megszólalt. Jaj, a pokolba kívántam az egész szerkezetet. Zoltán: Biztosan az elem, meg a beállítás? Nem, Pista bá? Pista bácsi: Tudja az ördög fiam. Hanem az egyik alkalommal, amikor visszamentem a centrumba -csak így hívom a szervizet, meg a márkakereskedést-

egy teljesen ismeretlen hölgy fogadott, aki aztán türelmesen elmagyarázta az elem cserét, a hangerő szabályozást, a tisztítást meg miegymást! Őt azóta is csak úgy emlegetem, a CSODATÜNDÉR.

Zoltán: Nagyon örülök, hogy aztán megoldódott Pista bácsi problémája! Remélem most már jó barátok a készülékkel. Pista bácsi: Most már igen, de nem sok kellett, hogy szegénykém a kukába végezze. Érdekes dolog, most hogy összebarátkoztunk, azt mondom, hogy ez az én fülem, higgye el -nem túlzás – még egy igazitól is jobb! Zoltán: Nagyszerű Pista bácsi! Ha a vége jó, akkor minden jó! Köszönöm a beszélgetést, hogy megosztotta a történetét. Pista bácsi: Nagyon szívesen, na de úgy látom mennem is kell, mert hív a csodatündér. Szerkesztette: Kajtár Dóri