Költözési huzavona

Most vagyunk túl egy (ki)költözésen, bár még a java most jön. Mire mindennek megtaláljuk az új helyét, mire minden dolog kikerül a dobozokból, zsákokból az bele fog telni egy időbe. Főleg, hogy egy nagyobb házból egy kisebbe költöztünk. A költözésnek amúgy is megvannak a nehézségei, de még én sem gondoltam, hogy hallássérültként itt is vannak különböző akadályok. Na meg persze előnyök is. Egy rövid személyesebb beszámolóval készültem, hogyan éltem meg én a költözésünket. :D A történethez hozzá tartozik, hogy utoljára 5 évesen költöztem. Nagyon jó emlékeim vannak róla, hiszen ez a ház volt az első saját építésű házunk. Nem is olyan messze költöztünk, hiszen 2 utcával költöztünk arrébb. Illetve kisgyerekként nem is volt akkora feladatom. Egy-egy kisebb dologgal sétálgattunk oda és vissza, jó kis móka volt. Az emlékekről egy érdekesség, hogy rengeteg kép és „mozgókép” emlékem van, de hang emlékeim nincsenek. Persze tudom, hogy mi zajlott a konkrét képsoroknál, de úgy, mint egy némafilmnél, hogy párbeszédek nincsenek. Az álmaim is hasonlóak.

Nincsenek hangok, de mégis olyan valódiak.

Nektek  is hasonló, vagy ti jól hallotok az álmaitokban, emlékeitekben? :) Vissza térve az költözéshez, most már a tesóimmal felnőttünk, így több dolgot tudtak ránk bízni. Illetve mivel elég elfoglalt mindenki (érettségi, vizsgaidőszak, munka) így csak felváltva tudtuk megoldani az összepakolást, rakodást, szállítást… Emellett nem béreltünk költöztető céget, így a család és a barátaink segítségével oldottunk meg mindent. Ezért a pakolásnál volt egy-két veszélyesebb szituáció. HIRTELEN DOLGOK Például, mikor nagyobb bútorokat hordtunk le a tesómmal az emeletről, és adta az instrukciót, de

a száját egy nagy kétajtós szekrény takarta el.

Vagy mikor hirtelen volt valami és szóltak, hogy vigyázz, kilóg valami, ott van valaki… Szerencsére nem történt semmi baleset, de ezek utólag elég parás helyzetek, mert akármi történhetett volna. A bosszantó ebben, hogy a hirtelen dolgokra nem lehet felkészülni. És egy költözésnél elég valószínű, hogy repül valami a konténer felé, vagy eldől valami, vagy hirtelen a hátunk mögé kerül valaki. A valószínűsége pedig elég nagy annak, hogy mikor a lábunk elé koncentrálunk a mázsás bútorokkal, vagy éppen el vagyunk foglalva azzal, amit épp csinálunk, akkor nem biztos, hogy meghalljuk a figyelemfelkeltő jelzéseket. Erre a megoldás pedig, csak a figyelem lehet. Figyeljünk mi, magunkra és a többiek is figyeljenek, hogy minél kevesebb hirtelen dolog történjen. FÉLRE HALLÁS Vagy amikor minden szónak jelentősége van, mégis a lényeget sikerül félrehallani. Például sikerült a

„ne engedd el, Dóri!”, helyett azt hallani, hogy engedjem el. :(

MIKOR BESÍPOL A KÉSZÜLÉK Egy másik szituáció, mikor a készülék úgy sípol be, mert elmozdul a hajolgatástól, emelgetéskor, mikor tele van a kezünk valami bútorral, és nem tehetjük azonnal le, mert a másiknak baja lesz. :D És reménykedünk, hogy nem tart sokáig, vagy hamarosan szabaddá tehetjük a kezünket. ZAJKAVALKÁD A költözés amúgy is lemeríti mindenkinek az energiaszintjét. A pakolás, takarítás, néhány nap vagy hét leforgása alatt igénybe veszi az összes izmunkat, azokat is, amikről már nem is tudtunk, hogy léteznek, mert annyira nincsenek használva. Így pár nap alatt megjelenik az izomláz, derékfájás. És ezeken kívül az a sok hang: beszélnek innen is, onnan is, bútortolások…

Aztán, ahogy ürül a ház, még visszhangoznak is a szobák és ettől a rengeteg zajtól megfájdul az ember feje.

Na, de ha a készülék lekerül, jajj de jóó érzés egy ilyen zajongós, fárasztó nap után az a 100%-os csend!!! :D Nektek milyen költözős tapasztalatotok, kalandotok van? Kajtár Dóri Borítókép: Pexels