Költészet napja

Olyan jó olvasni verseket, amelyekről úgy érezzük, mintha pont rólunk szól, vagy pont ugyanúgy gondolunk, érzünk egy adott dologgal kapcsolatban. Mintha a költő a gondolatainkban olvasna vagy a szánkból venné a szót. Sokszor nem könnyű megfogalmazni az érzéseinket, és akkor van egy vers amiben minden benne van. Hoztam nektek három verset a csendről, a kommunikációról hallássérült szerzőktől. Dudás Sándor  A Tápiógyörgyén született, súlyos fokú halláskárosodással. Nemcsak költő, hanem festő is. Könyvkötő szakmát szerzett, majd nyomdákban dolgozott. Verseskötetei Csöndkiáltó, Felhőfény, Egyenlőségharc, Tengerszületés, Arcok szótára, Mélypont, Madárharc, Csönd. madárral, Felnőttnapok, Tengeröltő címmel jelentek meg. Olvashatunk tőle novellákat az Alkonypirulás című könyvében, a Repedésbe zárt ég, fecskékkel pedig két kisregénye.  Emellett életéről az Emlékeim és a Képfecskék című köteteiben olvashatunk.

Dudás Sándor : Az anyanyelvről A magyar nyelvről szólva szárnyalni kellene dalomnak, fényben, magasban, ám kit érdekel ma himnusz, óda? Nagy költők utódai veréb módra csivitelnek, fürdenek a porban. Én sem különb náluk. S még csak nem is mentség: sem lágy női hangból, sem érces férfiszóból nem hallom zenéjét, csengését! Anyanyelvem, mégis, hangtalanul is elválasztod a sötétségtől a fényt. Kulcs volt az értelemhez anyanyelvem, általa csöndön át is utat tört hozzám a tudat. Múlt s jövő tárult gondolatok kapuin át. Magyarság, Emberség, Mindenség – szédítő magasságokban szárnyalt képzeletem. Ajkak mozgásán, csontvezetésen át, szájtól fülig kézfolyosón át, képeken, betűkön át, testbeszéden, kézszavakon át, át, át, át, annyi küzdelem között, tragédiákon át viszem hitünket, viszem a mát! Vigaszom lett, menedékem, megőriz az életemen túl is, ha érdemes lennék rá, anyanyelvem, édes mostohám!

Ebben az interjúban közelebbről megismerhetitek az életszemléletét és a munkásságát. Makovics János Nagyon izgalmas fiatalkora volt, és már akkor összebarátkozott az írással. Verseket, elbeszéléseket, újságcikkeket írt, hazai és külföldi lapokban is publikált.  Rendszeres külsőse volt a Szabad Földnek, a Képes Újságnak, a Kacsa Magazinnak. A Hitvallásnál rövid ideig rovatvezető volt. Rendszeresen publikált a Népszabadságban, a Népszavában, a Másokban, a Jelben, a Magyar Felsőoktatásban, a szamizdat Demokratában, a Magyar Sajtóban és egyéb lapokban. Az újságírást fokozatosan abbahagyta, ma novellákat (Átélhető szabadság), verseket (NapSziget, Merengés) esszéket (És akkor mi van?, Kapcsolatok)  ír.  Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, az Írók Szakszervezetének és a Magyar Írószövetségnek is. Különböző díjak tulajdonosa, mint például az IRKA-díj és Kláris nívódíj. 2017-ben pedig a SINOSZ vers- és novellaíró pályázatának különdíjasa. Verseit megtaláljátok a blogján is.

Makovics János: Csendes

Olvad a hó, fogy a hold, messze minden, mindenki, csend kívül és belül, mégis hangok sokasága nyugtalanít. Csendes létet, nyugalmas évet, nem várva semmit, és mégis, évszakok-hozta változások megannyi megújulásait, jó, ha múlik idő csendben, észrevétlen, mégsem tétlen.

Kovács Ágnes Gyerekkora óta hallássérült. Imád olvasni, így jött vers iránti szeretete. A Magyar Szerzők könyvei blogján osztja meg  az olvasott könyvekről a véleményét és a Versek-Egy hallássérült lány tollából facebook oldalon pedig a saját verseit. Versei jelentek már meg a Lendület magazinnál és a poet.hu oldalon is olvashatjátok őket.

Kovács Ágens: Szavak

Szavak nem jönnek Szavak elhalkulnak Szavak eltűnnek.

Fejemben hallom Fejemben értem Fejemben egész mondatokká válnak. Félek elmondani Félek kimondani Félek leírni. Érted amit mondok? Érted amit írok? Érted? Fáj hogy nem ért Fáj hogy nincs mellettem Fáj hogy szavak elakadnak. Nehéz kimondani Nehéz elmondani Nehéz megértetni. Van hibám nem is egy Van hibám nem is kicsi Van hibám de nem félek. Nem félek kinyílt a szemem Nem félek látom elfogadnak Nem félek új barátaim vannak.

Ti írtatok már verset? Melyik a kedvenc versetek? Ismertek még hallássérült írókat? Írjátok meg nekem is kommentben! ;)